Többségük elhagyta az üléstermet

Az ellenzéki felszólalók a már megszokott forgatókönyvük szerint érdemi észrevételek helyett politikai ráolvasást tartottak.

Hobó könyve szerint lehajolt minden fillérért, még ha meg is kellett érte egy cseppet alázkodnia.
„Hobó az 1995-ös Nem lehet két hazád című zseniális dala kapcsán idézte fel a könyv lapjain egy chicagói útját. Elmesélt számos élményt, hogy kikkel találkozott, miként kereste fel a South Michigan Avenue-n a legendás Chess Records stúdióját, ahol állítólag a The Rolling Stones névadója, Muddy Waters először találkozott Jaggerékkel, illetve azt is, hogy milyen jót zenélt este egy klubban.
»(...) Este átmentünk a Magyar Étterembe – lehet, hogy ma már ez a Staropolska Restaurant, a North Milwakuee Avenue-n –, ahol bluesokat játszottam. A végén odajött Bélám és kérte, hogy játsszam el neki a Gazembert, 10 dollárt adna érte. Mondtam, hogy összetéveszt egy cigányprímással és visszautasítottam. Sértett gőggel kérdezte, hogy vajon keveslem a pénzt? Majd közölte, ezt legutóbb Koncz Zsuzsa is megtette neki. (...)«
Koncz Zsuzsáról, a liberálisok és a baloldal szimbólumáról, ikonjáról Mező Gábor újságíró, a Századvég kutatója már korábban lerántotta az igazságot takaró leplet:
»[…] Nagyon nevetséges ez a Koncz Zsuzsa Jelbeszéd-botrány. Ez az egyetlen, amihez tud ragaszkodni, hogy ebből nagyon nagy balhé volt. Azt hazudta, hogy utána évekig nem jelenhetett meg lemeze. Ha valaki beüti a Wikipédiára, látni fogja, hogy a következő években sorra jelentek meg a lemezei. Arra nem vette a fáradságot Koncz Zsuzsa, hogy úgy hazudjon, hogy az ne legyen egy perc alatt lenyomozható. […] Az őmellettük álló sajtó erről nem fog tudomást venni. […] Boldizsár Iván menyeként, a fia feleségeként a diktatúrának a kegyeltje volt. Azt is tudjuk, hogy benne volt az Országos Béketanácsban, ami már a 60-as években is nagyon égő lett volna egy normális embernek, de akkor, amikor ő benne volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején, szánalmas. Egy ilyen ember, aki benne volt a diktatúra propagandaszervezetében, ő beszél arról, hogy ő milyen lázadó volt, ez olyan hazugság, ami önmagáért beszél. […]«
Úgy látszik, a művésznő a forradalmi, lázadó hevület mellett, Hobó könyve szerint, azért lehajolt minden fillérért, még ha meg is kellett érte egy cseppet alázkodnia. Hiába, a pénz nagy úr.”
Kapcsolódó vélemény
Magyar Nemzet
A valóságban nem tettek semmit az akkori rendszer ellen.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs